Szenteste az ünnepélyes éjféléi szentmisén vettek részt a katolikusok
A Székesegyházban tizenegy órától pásztorjáték várta a híveket, akik már ezalatt megtöltötték a templom padsorait. Hagyomány szerint, az idén volt első áldozó gyerekek játszották el Jézus születésének történetét, a plébánia fiataljai pedig énekkel, versekkel közvetítettek üzeneteket, örök érvényű igazságokat. Így már a pásztorjáték felkészítette a híveket az ünnepi szentmisére, és ezt az emelkedett hangulatot csak tovább fokozta Nagy Norbert tenor éneke – ő a szentmise előtt lépett fel a hívek előtt.
A legfényesebb éjszaka karácsony éjszakája – ezzel a gondolattal kezdte a szentmise bevezető gondolatait Schönberger Jenő megyéspüspök. „Az éjféli szentmisében megköszönjük a jó Istennek a végtelen nagy szeretetét, hogy nem hagyott elveszni bennünket, hanem egyszülött fiát küldte megmentésünkre. A második isteni személy emberként lépett a világunkba, hogy minden embert megmentsen, mindannyiunk számára út legyen az Isten világába. Testvéreim, a megtestesülés nagy titka a karácsony.”
Szentbeszédében, Jézus születését igazi eseménynek nevezte, amely örömhír volt az egész nép, vagyis minden ember számára. De mitől lesz ez személyesen nekem, s külön-külön mindenkinek ez örömhír? – tette fel aztán a kérdést. „A legnagyobb öröm, hogy Isten emberré lett, egy lett közülünk és megadta a lehetőségét annak, hogy az ember ismét Istennel legyen. Ez a legnagyobb öröm, de ezért tennünk is kell. Így az életünkben az első helyre az öröm forrását, Jézust Krisztust kell helyeznünk. Ő minden kegyelemnek a forrása. Ha Ő van életünkben az első helyen, akkor meglehet, hogy át kell rendeznünk az életünket más tekintetben is: nap mint nap elé kell, hogy álljunk és engednünk kell, hogy Ő döntsön.
A következő lépést pedig a felebarátaink felé kell, hogy megtegyük. A második helyen az életemben, Isten után az embertársaim kell, hogy legyenek. Másokért élő emberré kell lennem. A közösségünkért is tudnunk kell áldozatot hozni, nem csak a családunkért. A krisztusi, keresztény közösségben mi
egymásnak testvérei vagyunk és a keresztség szentsége által közelebb kerültünk egymáshoz, mint a vér szerinti testvérek! Hiszen Jézus azért született meg, hogy mi Isten gyermekeiként élhessünk. A keresztség szentségében Isten gyermekei lettünk és mindannyiunkat ugyanaz a lélek itatott át. Ahol tudnak egymásért áldozatot hozni, ott az a közösség megmarad, abban a közösségben Isten jelen van. És amikor valaki úgy él, hogy kész áldozatot hozni a felebarátaiért, a közösségéért, azért az életért kapja ajándékba az Istentől az örömet és így lesz az egyes ember boldog. Az öröm és a boldogság azoknak az ajándéka, akik az életükben első helyen tudják Istent, a ma született Jézus Krisztust, a második helyen pedig felebarátaikat, és értük készek a legnagyobb áldozatra.”
Az éjféli misében már felcsendültek a hagyományos karácsonyi énekek, amelyek a karácsonyi kántálás énekei is egyben. Az áldás előtt a püspök épp a kántálás hagyományának megőrzését ajánlotta hívei figyelmébe: “Kedves híveimnek szeretném ajánlani, hogy ne hagyják kiveszni azt a nagyon szép
szokást, amit úgy hívunk, kántálás. Csodálatos, ha azt az örömet, ami bennünk van, amivel Isten megajándékoz, el tudjuk vinni másokhoz. Én azt kérem, vigyék el!”
Végül a püspök több nyelven köszöntötte híveit, kívánt kegyelemteljes karácsonyt, kérve őket, őrizzék a szívükben Jézust, mert akkor könnyű lesz egymást szeretni és mindig, mindennek ellenére is boldognak lenni.
